A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csendben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet merjen egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit. - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csendet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csendesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút főlé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csendben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
(Erhart Kaestner)
Some people visited a monk hermit who is living in soulitude. They asked him:
- Why are you living your whole life in silence and solitary? What is it for?
This moment the hermit was pulling water from a deep well which collects the rain water. He noticed the question and during his work he told to the visitors:
- Take a look into the well! What do you see?
People were surrounding the monk curiously and trying to look into the deep well.
- We don't see anything. - they said.
The hermit stopped pulling the water and took a little silence for some moments. The visitors were watching him in attention without any movement.
- Now look into the well again one by one quietly. What do you see now?
The visitors were watching into the well one by one with interest and shouting:
- We see our own face!
- So, while I was disturbing the water you didn't see anything. But in silence and calmness you can recognise yourself!
The visitors were understanding the teaching.
(Erhart Kaestner)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése