Zenész masszázson

- Szeretnéd, hogy tegyek be meditációs zenét?

- Ne, mert felidegesítem magam rajta. 

- És miért?

- Először is, elkezdem hallgatni, és felidegesítem magam, hogy miért kell ilyen gagyi, midis hangszíneket használni. Aztán 16 perióduson keresztül nem történik semmi, majd bejön valami új hangszín, ami semmilyen szinten nincs egyeztetve a hangnemmel, dúrra játszik moll dallamokat vagy fordítva. Aztán felismered, hogy melyik szintetizátorral csinálták az egészet, hiszen ez vagy az a hangszín megvan neked is.

És aztán elkezdek azon gondolkodni, hogy ebből a lemezből mennyit adtak el, és valaki teljesen dilettáns ebből mennyi pénzt keresett. Aztán az jut eszembe, hogy én miért nem csinálok akkor ilyet, miért üldözöm az álmaimat még mindig az igényes zenéimmel.

Aztán rájövök, hogy itt az ideje elmenni a Camino-ra, hogy megtaláljam az élet értelmét, ahol persze rájövök, hogy ez az értelme, amit most csinálok. 

Hát ezért.

- Akkor hagyom a rádiót...

- Ne fokozd!

- Do you want me to put in meditation music?

- No, because I'm upset about it.

- And why?

- First of all, I start listening and upset myself at why I have to use such crappy midi tones. Then nothing happens for 16 periods, and then some new tone comes in that is not matched to the tone at any level, plays minor melodies in major or vice versa. Then you realize which synthesizer they did it all with, because that or that tone you have too.

And then I start thinking about how much of this record was sold and someone completely dilettante made how much money from it. Then I remember why I don’t do that then, why I still chase my dreams with my demanding music.

Then I realize it’s time to go to the Camino to find the meaning of life, where of course I realize that’s the meaning of what I’m doing right now.

That's why.

- Then I'll leave the radio ...

- Don't step up!

Dobszerdák Debrecenben

A debreceni Rocksuliban szinte a kezdetektől fogva volt ütő hangszeres tanszak azoknak a diákoknak, akik nem kifejezetten dobszerkón szerettek volna játszani, hanem inkább a kézi ütős hangszerek iránt érdeklődtek. Egészen 2007-ig, Kiss István (akkor még Talamba) Rocksuliból való távozásáig folyamatosan volt tanár. Az ütős tanszak ezután sajnos 3 évig szünetelt a Rocksuliban, ám néhány lelkes diák úgy gondolta, érdemes lenne valamilyen formában összejárni, zenélni, ütőzni, amíg újra nem talál az iskola tanárt.

A lelkes csapatot ebben az évben egy bizonyos Alfred Sankoh, Sierra Leone-i fiatalember tartotta életben, aki ebben az időben épp Magyarországon tartózkodott. Vele az ország több helyére – többek között Budapestre és Nagyvázsonyba – is eljutott csoport, akik főleg kongán, bongón és djembén küldték az afrikai ritmusokat.

2008, ’Amber is the colour’, a következő mérföldkő. 12 országból – köztük arab országokból és Zöld-foki Szigetekről - érkezett 30 zenész a Rocksuliba, köztük ütősök is. Az egy hetes szeminárium alatt igen intenzív és felperzselő jam-ek, dobolások követték egymást, melyek újabb löketet adtak a helyi arcoknak a folytatáshoz.

A második, 2009-től kezdődő hullám Laskai Viktor (Péterfi Bori és Love Band akkori dobosa) nevéhez fűződik, akivel szintén történt egy-két fellépés Debrecenben. Ő akkor már többször is szervezett ’Dobszerdákat’ különböző helyeken, maga a ’Dobszerda’ elnevezés is tőle származik. S mivel őt a zenekar és az élet a fővárosba hívta, ismét magára maradt az ütős csapat.

2010-ben viszont csatlakozott a rocksulisokhoz két, a Debreceni Egyetem ütő hangszeres tanszakának hallgatója (Varga Ákos, Domoki Soma), akik újra összehozták az ütősöket a városban. Velük is volt néhány fellépés, főleg Debrecenben.

Ebben az évben viszont már megérlelődött a gondolat a fiatalokban, hogy épp itt lenne az ideje úgymond saját lábra állni és megszervezni mind a Dobszerdákat, mind az ütős szakot. Így is történt, 2010 februárjában Huszti László és Mangu ’Mambo’ Róbert el kezdték szervezni az első Dobszerdákat, havonta egyszer - értelemszerűen - szerdánként a Rocksuliban.

Maguk is meglepődtek azon, mekkora az érdeklődés, volt értelme tehát elkezdeni az ütős jam session-öket. A közös dobolásokba többször is beszálltak azok a zenészek is, akik kifejezetten ütősként ténykedtek (Boldogh ’Tittimen’ Tibor, Blaskovich ’Blasi’ Attila, Rénes Károly).

A Dobszerdák 2011-től a Rocksuli új helyszínén, az Ifjúsági Házban zajlottak. Közben újraindult az ütős tanszak is, először Huszti László majd Budai Krisztián vezetésével. A tanszak újraélesztése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újabb és újabb érdeklődő csatlakozott a szerda délutánokhoz.

Felmerül a kérdés, mit is játszottak együtt az ütősök. Egyrészt volt egy halom improvizáció, szabad játék, másrészt Mamady Keita djembe mester könyve alapján számos olyan ritmuskompozíció, melyet sikerült megtanulni (djole, sökö, moribayassa, kuku). 2012 nyarán sor került a nagy találkozóra is a szegedi ’Sziki’ dobkörrel. Szeged mellett, Sziksósfürdőn reggeltől estig szólt a sangban, kenkeni, dununba és a rengeteg djembe.

Azonban mint minden sikertörténet, a Dobszerda is véget ért. Nem sikerült már újabb zenészeket megszólítani, míg a végére mindig ugyanaz a 4-5 ember járt, akik menetközben zenekarrá formálódtak. ’Szökők’ néven, immár ütős együttesként járták a környező településeket, legtöbbször a ’Tűzről Pattant Tűzzsonglőr’ csapat kíséretében. Az utolsó Dobszerda 2012 októberében volt.

Szerencsére jelenleg a debreceni Rocksuliban van ütős tanszak (Kurucz Marcell ütős tanár), vannak diákok, fellépések félévzáró vizsgákon. Budai Krisztián a mai napig szervez összejöveteleket Debreceni Perka Klub néven, szóval, ha Dobszerda nincs is, van hová mennie annak, aki ütőzni szeretne a cívisvárosban.

10 éves az 'Amber is the colour' - 10th Anniversary of 'Amber is the colour'

2008 februárjában szervezte a Diagonál az első 'Amber is the colour' nemzetközi zenei szemináriumot Debrecenben. A magyar nyelvű videó itt tekinthető meg:

The first 'Amber is the colour' music seminar had been organised in February, 2008 in Debrecen, Hungary. Whatch the English video here:

Megoldás vagy irgalom

Popper Péter írta

“Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:

– Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.

– Miért utálsz János?

– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”

Hé'67!

Hey Joe! Meghallotad-e, mikor Hendix '69-ben ezt a dalt játszotta utolsóként a Woodstock-on? Vagy a 68 üzenetét: "Senki sem hallja vagy nem is akarja hallani." És vajon milyen lehetett '67-ben a levegő, a talaj, a víz, a természet? "Érintetlen környezet, lakatlan, nem szennyezett." Matula bácsi legalább is ezt sugallja a tévében, igaz fekete fehérben. Bolygónk 3,5 milliárd lakója akkor még nem hallott a jégsapka olvadásáról, tekintete inkább a Hold felé nézett. A Holdon csend, a Földön atomcsend.

1967, mármint a Gergely naptár szerint. A buddhista naptárban 2511, a kínaiaknál 4663-64, a muszlimoknál 1386-87, a zsidóknál 5727-28. Azt mondják, ez már a baby-boomereket követő X generáció. Illés szerint "Ezek a fiatalok". Curt Cobain is ekkor született, ez a fiatal, az X generációs. Itthon pedig Lovasi András. A nemzedék szülei sem sejthették, hogy gyermekeiket digitális bevándorlóként definiálja majd a 21. század, akik félig a múltban élnek de kiválóan alkalmazkodnak a szüntelenül változó környezetükhöz is. 

Kodály Zoltánt is ebben az évben vesztettük el. "Legyen a zene mindenkié", mindegy, hogy az eksztázis 7-től 10-ig vagy 10-től 7-ig tart. 

'67-ben a Kisvakond már 10 éves, épülnek a panelházak és az M7-es. Megnyílik a Mikroszkóp Színpad. A Mester és Margarita, Száz év magány, Tóték. Hamvas Béla is befejezte utolsó regényét, Ugyanis.

És most 50 év elteltével, május elsején újra felhangzik a szabad téren, Wroclaw-tól a Mediawave-ig több ezer gitár hangjából: Hey Joe!

Ha többre vagy kíváncsi, látogass el a Skanzenbe:

http://skanzen.hu/hu/latogatas/kiallitasok/1967-es-eletmodtarlat

Ukulelefication

Az 'Ukulele - tanulj vele!' szerint...

...sürgősen változtatni kell az oktatáson

...itt az ideje, hogy változtassunk rajta

...mindezt játékosan, inspirálóan, élvezetesen tegyük

...az ukulelén, mint játékos szimbólumon és metaforán keresztül tegyük

Az 'Ukulele - tanulj vele!' 4 húrja:

'Mindannyiunknak tapasztalata van az oktatás terén'

'Mindannyiunk tapasztaltak vagyunk az oktatás terén, mi magunk is tanulók vagyunk vagy tanulók szülei, oktatásban dolgozunk... Az oktatás rajtunk is múlik! Az oktatás változtatásán részt kell vennünk.

'Az oktatás változásra ösztönöz'

Az oktatás a növekedésről és a változásról szól. Az oktatáson belül a hangsúly sokkal inkább a világ felfedezésén kell legyen, ahelyett, hogy egyszerűen bemutatnánk a világot a tanulóknak.

'Az oktatás lehetőségek tárházát nyitja meg'

Az oktatáson belül több hangsúlyt kéne fektetni a tehetségek kibontakoztatására, mint az információk pontos átadására.

'Az oktatás a saját kezünkben van'

Az ember tanuló lény. Az oktatás arra a bizalomra kell, hogy épüljön, miszerint az ember tanulni akar és hogy felelős a saját oktatásáért, neveléséért. Mindenkinek saját, egyedi útja van.

Kik vagyunk mi?

Tanulók, szülők, oktatók a világ minden tájáról és készen állunk a változtatásra!

www.facebook.com/ukulelefication

UKULELEFICATION OF EDUCATION thinks that...

...there is an urgent need for change in education!

...it’s time that we should just start that change by doing it now!

...wants to do that in a playful, inspiring, enjoyable way!

...with the Ukulele as our playful symbol and metaphor!

The 4 strings of the Ukulelefication of Education:

‘WE ARE ALL EXPERTS IN EDUCATION’

We all experienced in education and we are all learners or we are parents of learners or we work in education…. Education belongs to us all! For change in education we all should be involved.

‘EDUCATION INSPIRES CHANGE’

Education is about growth and change. The emphasis in education should be much more about exploring how the world can be than informing learners how the world is.

‘EDUCATION UNLOCKS POTENTIAL’

The focus in education should be less on transforming information and more on unlocking talents, passions and potentials of learners.

‘OUR EDUCATION IS IN OUR HANDS’

Human beings are learning beings. Education should be built on the trust that people want to learn and have the responsibility for their own learning. All in their own unique way.

Who are we?

We are learners, parents, educators from all over the world ready to become a movement of many more of us from all over the world.

www.facebook.com/ukulelefication

Varázstükör

Szepes Máriát olvasva mindig az az érzésem, hogy a többi, hasonló hangvételű könyvek (pl. Illúzió, Alkimista, Demian) együttesen sem érnek nyomukba az írónő szerzeményeivel. Mennyivel cizelláltabb, részletesebb jellemrajzok bontakoznak ki előttünk, akár a Vörös Oroszlánt vagy a Varázstükröt olvasva. Szövevényes eseményláncok, életutak és persze a filozófiai, vallási bölcseletek, elmélkedések adják regényei alapját. A Varázstükört olvasva rögtön szembesül az olvasó a Vörös Oroszlán világával, mégis kicsit más az alapvető mondanivalója. Mint ahogy a borító hátlapján is olvasható a rövid leírás: 

"A Varázstükör főhőse Kornét Gábor, a Berlinben élő magyar újságíró akinek annak idején a fényképen és egy tükrön keresztül sikerült kapcsolatot találnia - a másik világgal - de ez egészen más most. Jelentősebb. szabadabb. Nincs benne derengő tétovaság, álomittas kábulat. A varázstükör vetítővászon tulajdonképpen. Mindaz ami a tükörben projiciálódik, benne az ő lelkében játszódik le. Élő, színes plasztikus képként a tükörbe jut, és ő tágra nyílt szemmel, minden ép érzékével látja, hallja, érzi az eseményeket. Semmi el nem rejtőzhet előle, amit látni akar... Mert mi maradhat titokban a szellem előtt, amely nem ismer időt, távolságot, áthatol az anyagon, s minden forma mögött a lényeget szemléli? A tükörbe pedig ez a mindentudó, mindent látó, misztikus erőinek birtokában lévő szellem vetíti ki a felidézett jelenségeket. A Varázstükör a szemtanú hiteles beszámolója a hitleri téboly időszakáról, a háborúról, az ostromról, de ugyanakkor tudósít egy másik misztikus lélekvilágról, ahol "az életnek rengeteg változata van."