Hey Joe! Meghallotad-e, mikor Hendix '69-ben ezt a dalt játszotta utolsóként a Woodstock-on? Vagy a 68 üzenetét: "Senki sem hallja vagy nem is akarja hallani." És vajon milyen lehetett '67-ben a levegő, a talaj, a víz, a természet? "Érintetlen környezet, lakatlan, nem szennyezett." Matula bácsi legalább is ezt sugallja a tévében, igaz fekete fehérben. Bolygónk 3,5 milliárd lakója akkor még nem hallott a jégsapka olvadásáról, tekintete inkább a Hold felé nézett. A Holdon csend, a Földön atomcsend.
1967, mármint a Gergely naptár szerint. A buddhista naptárban 2511, a kínaiaknál 4663-64, a muszlimoknál 1386-87, a zsidóknál 5727-28. Azt mondják, ez már a baby-boomereket követő X generáció. Illés szerint "Ezek a fiatalok". Curt Cobain is ekkor született, ez a fiatal, az X generációs. Itthon pedig Lovasi András. A nemzedék szülei sem sejthették, hogy gyermekeiket digitális bevándorlóként definiálja majd a 21. század, akik félig a múltban élnek de kiválóan alkalmazkodnak a szüntelenül változó környezetükhöz is.
Kodály Zoltánt is ebben az évben vesztettük el. "Legyen a zene mindenkié", mindegy, hogy az eksztázis 7-től 10-ig vagy 10-től 7-ig tart.
'67-ben a Kisvakond már 10 éves, épülnek a panelházak és az M7-es. Megnyílik a Mikroszkóp Színpad. A Mester és Margarita, Száz év magány, Tóték. Hamvas Béla is befejezte utolsó regényét, Ugyanis.
És most 50 év elteltével, május elsején újra felhangzik a szabad téren, Wroclaw-tól a Mediawave-ig több ezer gitár hangjából: Hey Joe!
Ha többre vagy kíváncsi, látogass el a Skanzenbe:
