Szepes Máriát olvasva mindig az az érzésem, hogy a többi, hasonló hangvételű könyvek (pl. Illúzió, Alkimista, Demian) együttesen sem érnek nyomukba az írónő szerzeményeivel. Mennyivel cizelláltabb, részletesebb jellemrajzok bontakoznak ki előttünk, akár a Vörös Oroszlánt vagy a Varázstükröt olvasva. Szövevényes eseményláncok, életutak és persze a filozófiai, vallási bölcseletek, elmélkedések adják regényei alapját. A Varázstükört olvasva rögtön szembesül az olvasó a Vörös Oroszlán világával, mégis kicsit más az alapvető mondanivalója. Mint ahogy a borító hátlapján is olvasható a rövid leírás:
"A Varázstükör főhőse Kornét Gábor, a Berlinben élő magyar újságíró
akinek annak idején a fényképen és egy tükrön keresztül sikerült
kapcsolatot találnia - a másik világgal - de ez egészen más most.
Jelentősebb. szabadabb. Nincs benne derengő tétovaság, álomittas
kábulat. A varázstükör vetítővászon tulajdonképpen. Mindaz ami a
tükörben projiciálódik, benne az ő lelkében játszódik le. Élő, színes
plasztikus képként a tükörbe jut, és ő tágra nyílt szemmel, minden ép
érzékével látja, hallja, érzi az eseményeket. Semmi el nem rejtőzhet
előle, amit látni akar... Mert mi maradhat titokban a szellem előtt,
amely nem ismer időt, távolságot, áthatol az anyagon, s minden forma
mögött a lényeget szemléli? A tükörbe pedig ez a mindentudó,
mindent látó, misztikus erőinek birtokában lévő szellem vetíti ki a
felidézett jelenségeket. A Varázstükör a szemtanú hiteles beszámolója a
hitleri téboly időszakáról, a háborúról, az ostromról, de ugyanakkor
tudósít egy másik misztikus lélekvilágról, ahol "az életnek rengeteg
változata van."
