A debreceni Rocksuliban szinte a kezdetektől fogva
volt ütő hangszeres tanszak azoknak a diákoknak, akik nem kifejezetten
dobszerkón szerettek volna játszani, hanem inkább a kézi ütős hangszerek iránt
érdeklődtek. Egészen 2007-ig, Kiss István (akkor még Talamba) Rocksuliból való
távozásáig folyamatosan volt tanár. Az ütős tanszak ezután sajnos 3 évig
szünetelt a Rocksuliban, ám néhány lelkes diák úgy gondolta, érdemes lenne
valamilyen formában összejárni, zenélni, ütőzni, amíg újra nem talál az iskola
tanárt.
A lelkes csapatot ebben az évben egy bizonyos Alfred
Sankoh, Sierra Leone-i fiatalember tartotta életben, aki ebben az időben épp
Magyarországon tartózkodott. Vele az ország több helyére – többek között
Budapestre és Nagyvázsonyba – is eljutott csoport, akik főleg kongán, bongón és
djembén küldték az afrikai ritmusokat.
2008, ’Amber is the colour’, a következő mérföldkő.
12 országból – köztük arab országokból és Zöld-foki Szigetekről - érkezett 30
zenész a Rocksuliba, köztük ütősök is. Az egy hetes szeminárium alatt igen
intenzív és felperzselő jam-ek, dobolások követték egymást, melyek újabb
löketet adtak a helyi arcoknak a folytatáshoz.
A második, 2009-től kezdődő hullám Laskai Viktor
(Péterfi Bori és Love Band akkori dobosa) nevéhez fűződik, akivel szintén
történt egy-két fellépés Debrecenben. Ő akkor már többször is szervezett
’Dobszerdákat’ különböző helyeken, maga a ’Dobszerda’ elnevezés is tőle
származik. S mivel őt a zenekar és az élet a fővárosba hívta, ismét magára
maradt az ütős csapat.
2010-ben viszont csatlakozott a rocksulisokhoz két,
a Debreceni Egyetem ütő hangszeres tanszakának hallgatója (Varga Ákos, Domoki
Soma), akik újra összehozták az ütősöket a városban. Velük is volt néhány
fellépés, főleg Debrecenben.
Ebben az évben viszont már megérlelődött a gondolat
a fiatalokban, hogy épp itt lenne az ideje úgymond saját lábra állni és
megszervezni mind a Dobszerdákat, mind az ütős szakot. Így is történt, 2010
februárjában Huszti László és Mangu ’Mambo’ Róbert el kezdték szervezni az első
Dobszerdákat, havonta egyszer - értelemszerűen - szerdánként a Rocksuliban.
Maguk is meglepődtek azon, mekkora az érdeklődés,
volt értelme tehát elkezdeni az ütős jam session-öket. A közös dobolásokba
többször is beszálltak azok a zenészek is, akik kifejezetten ütősként
ténykedtek (Boldogh ’Tittimen’ Tibor, Blaskovich ’Blasi’ Attila, Rénes Károly).
A Dobszerdák 2011-től a Rocksuli új helyszínén, az
Ifjúsági Házban zajlottak. Közben újraindult az ütős tanszak is, először Huszti
László majd Budai Krisztián vezetésével. A tanszak újraélesztése is nagyban
hozzájárult ahhoz, hogy újabb és újabb érdeklődő csatlakozott a szerda
délutánokhoz.
Felmerül a kérdés, mit is játszottak együtt az
ütősök. Egyrészt volt egy halom improvizáció, szabad játék, másrészt Mamady
Keita djembe mester könyve alapján számos olyan ritmuskompozíció, melyet sikerült
megtanulni (djole, sökö, moribayassa, kuku). 2012 nyarán sor került a nagy
találkozóra is a szegedi ’Sziki’ dobkörrel. Szeged mellett, Sziksósfürdőn reggeltől
estig szólt a sangban, kenkeni, dununba és a rengeteg djembe.
Azonban mint minden sikertörténet, a Dobszerda is
véget ért. Nem sikerült már újabb zenészeket megszólítani, míg a végére mindig
ugyanaz a 4-5 ember járt, akik menetközben zenekarrá formálódtak. ’Szökők’
néven, immár ütős együttesként járták a környező településeket, legtöbbször a
’Tűzről Pattant Tűzzsonglőr’ csapat kíséretében. Az utolsó Dobszerda 2012 októberében
volt.
Szerencsére jelenleg a debreceni Rocksuliban van
ütős tanszak (Kurucz Marcell ütős tanár), vannak diákok, fellépések félévzáró
vizsgákon. Budai Krisztián a mai napig szervez összejöveteleket Debreceni Perka Klub néven, szóval, ha Dobszerda nincs is, van hová mennie annak, aki ütőzni
szeretne a cívisvárosban.
