Épp egy éve zártuk a negyedik 'Amber is the colour' euromed zenei szemináriumunkat a debreceni ifiházban. Zenészek, civil szervezetek tagjai érkeztek Lettországból, Észtországból, Olaszországból, Spanyolországból, Belgiumból, Franciaországból, Portugáliából, Tunéziából, Izraelből, Palesztinából, Marokkóból, Egyiptomból, Jordániából és Magyarországról. Az egy hét alatt a közös zenélésen kívül olyan témákat is érintettünk, mint az arab tavasz, a város hangjai és ritmusa, valamint volt szervezetbemutató és interkulturális est is. Tartott egy estet a Fláre Beás cigányzenekar és a szemináriumot egy koncerttel zártunk.
Célja pedig nem más az 'Amber is the colour'-nak, mint hogy felnyissuk az emberek szemét a különböző kultúrák és a vallások elfogadására. Hisz volt köztük keresztény, zsidó, muszlim, érkeztek Európából és az arab világból egyaránt. Eszközünk a zene, az univerzális nyelv, mely összeköt minket és létrejön a világbéke. Legalábbis közöttünk egy héten keresztül.
The 4th 'Amber is the colour' Euromed music seminar was organised a year ago in Debrecen Youth House. Musicians and ngo members were arrived from Latvia, Estonia, Italy, Spain, Belgium, France, Portugal, Tunisia, Israel, Palestine, Morocco, Egypt, Jordan and Hungary. Beside the common music rehearsals we were dealing with the topic of the arab spring, city sound and rhythm, ngo presentation, intercultural evening. Fláre Beás gypsy folk band was played and the seminar was closed with a common music performance.
The aim of 'Amber is the colour' is to open the eyes to accept different cultures and religions. There were participants from Europe and arabic countries, christians, jewises ans muslims. Music is the tool, the universal language to connect us and make the world peace. At least for one week between us.
Egy különös utazáson vehet részt az, aki végignézi Loreena McKennitt és zenekarának e koncert felvételét. Adott egy varázslatos környezet, a granadai Alhambra, mely egy mórok által épített erőd, illetve palota. Kelet és nyugat találkozása a térben.
Vegyük hozzá a művésznő egyedi hangját és játékát, valamint a mögötte felsorakozó zenekart. Mindez tökéletesen illeszkedik a környezethez. Kelet és nyugat találkozása térben és időben, a zenében. Elég, ha csak végignézzük a zenészek és hangszereik sokaságát, a különböző pengetős, vonós, fúvós és ütős hangszereket. Mindez együttesen alkotja ezt a szakrális teret, mely elbűvöli a hallgatóságot.
Egy rövidebb ízelítő a koncertből: Caravanserai
Az egész estés koncert: Night from the Alhambra
It is a special adventure to watch this concert video from Loreena McKennitt and her band. The magic environment is given by the Moorish palace and fortress in Granada. East meets west in space.
Add the unique voice and play of the artist and the band behind. It fits perfectly to the environment. East meets west in space, time and music. Just look around the diversity of the different plucked, string, wind and percussion instruments and the musicians. All of this creats a sacred space to fascinate the audience.
- Képzeld apu, egy nagyon érdekes álmot álmodtam éjjel!
- Mesélj fiam, mi volt az álmod? - felelt az apa.
- Álmomban jártam a Pokolban és a Mennyországban is!
- Hát ez nem egy szokványos álom... Meséld el, mint láttál!
- Először jártam a Pokolban. Ott azt láttam, hogy az emberek egy nagy asztal körül ülnek, mely teles tele volt mindenféle finomsággal. Az emberek karja viszont egyenes volt, a könyöküknél nem tudták behajlítani. Így amikor a falatot a szájukhoz próbálták emelni, az mindig kiesett a kezükből. Mivel nem tudták behajlítani a karjukat, az étel sosem jutott el a szájukhoz. Mivel nem tudtak enni, az emberek éheztek, jajveszékeltek, sírtak, üvöltöztek egymással! Szörnyű látvány volt!
- Értem. És mi a helyzet a Mennyországgal?
- Ezután mentem a Mennyországba. Ott ugyanúgy ültek az emberek egy nagy asztal körül, melyen szintén finomabbnál finomabb ételek sorakoztak.
- Akkor ők bizonyára be tudták hajlítani a könyöküket...
- Képzeld, nem! Az ő karjuk ugyanúgy egyenes volt, mint a Pokolban lévőké!
- Akkor mi volt a különbség?
- A különbség az volt, hogy ők boldogok és elégedettek, jóllakottak voltak. Ugyanis ők egymást etették, mindenki a mellette ülő szájába helyezte a falatot. Míg a Pokolban mindenki csak saját magára gondolt, addig itt mindenki a másikra. Így mindenki kapott eleget és senki nem éhezett. Mindenki boldog volt!
- Hm... Hát ez igazán tanulságos álom volt, nem is hittem volna. Most már te is tudod fiam, mi a különbség a Pokol és a Mennyország között!
On day in the morning a son started to talk to his father:
- Father, I had a very interesting dream!
- So, tell me your dream you had! - sad his father.
- In my dream I had been in Hell and Heaven!
- Well, that wes not an ordinary dream...Tell me, what you saw!
- First I had been in Hell. I saw people sitting around a big table with full of delicious dishes. But the arms of the people were straight, they were not able to blend their elbow. So when they tried to take their food into their mouth it was falling to the ground. Since they could not blend their elbow they never got the food. As the people could not eat, they were starving, crying and shouting each other. That was a terrible sight!
- I see. And what about Heaven?
- Then I travelled to Heaven. People were sitting the same table with full of good foods.
- They could probably blend their elbow...
- Imagine, not! Their arms were straight as well!
- So, what was the difference?
- The difference was that they were happy, satisfied and well fed. Namely they fed each other, everyone put the food into the mouth of the neighbor. As long as people in Hell were thinking only on him or herself, people in Heaven were thinking on the otherone. Thus everybody had got enough and nobody was startving. Everybody was happy!
- Hm... Well, that was a truly instructive dream. Now you also know, my son, what is the different between Hell and Heaven.
Hallottam egyszer egy szép mesét egy tunéziai mesemondótól. A történet valahogy így hangzott:
A kolibri és az erdőtűz
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget az óceán közepén, ahol csak madarak laktak. Mindenféle madár élt ott nagy számban.
Egy napon erdőtűz ütött fel a szigeten. A tűz kezdetben csak kisebb, később egyre nagyobb területen kezdett el égni. A madarak nagy veszélyben voltak és kitört közöttük a pánik. Eszeveszetten kezdtek menekülni a terjedő tűz elől. Tudták azonban, hogy az óceán sem nyújt menedéket, hisz a legközelebbi sziget pedig sok száz kilométerre tehető. Nem volt tehát kérdéses, hogy ha sziget egészére kiterjed a tűz, nekik is végük lehet. Ennek ellenére minden madár csak repült el, ahogy csak tudott. Menekülés közben mindenkit, akit csak láttak, szintén menekülésre szólítottak fel.
Miközben a madarak a part felé tartottak, azt vették észre, hogy egy kolibri épp az ellenkező irányba, a tűz felé repül nagy sebesen. Látták, hogy amint a tűz felé ér, kitátja a csőrét és az a néhány csepp, ami belefért, ráöntötte a tűzre. Majd ismét az óceán felé sietett, megtöltötte a csőrét vízzel és sietett a tűz felé. Ezt ismételte már sokadjára, órákon át.
Az egyik madár így szólt a kolibrihez:
- Elment teljesen az eszed? Menekülj, ahogy csak tudsz!
Egy másik így szólt:
- Repülj messze el a tűztől, mert elpusztulsz!
Egy harmadik pedig eképpen szólt hozzá:
- Kolibri, azt hiszed, hogy el tudod oltani a tüzet azzal a néhány cseppel, ami a csőrödből kiesik? Ez képtelenség!
Így válaszolt a kolibri:
- Igazad van, ez képtelenség. Egyedül nem tudom eloltani a tüzet. Viszont ha mindannyian velem tartanátok és követnétek a példámat, akkor szép lassan megállíthatnánk a tüzet. Egy csepp ugyan nem elég, de az óceán is sok kis apró cseppből áll.
Once I have heard a nice tale from a Tunisian storyteller. It sounds like that:
The hummingbird and the forest fire Once upon a time in the middle of the ocean there was an island where only birds lived. All kind of birds in large numbers. One day a forest fire started to spread. In the beginning just in a small, later bigger and bigger territorry. Birds were in danger and started to panic. They started to run away franticly from the spreading fire. Even though they knew the ocean can not give them shelter and the next island were located hundreds of kms. It was obvious if the fire will spread all the island they die. Nevertheless every bird were flying away as much as they could. During the escape they also aware the others to escape. In the same time birds noticed a hummingbird was flying rapidly in the opposite direction to the forest fire. They saw the hummingbird opened her beak when she arrived close to the fire. She poured some drops of water onto the fire. Then she frew back to the ocean, poured her beak with water again and run back to the fire. She was repeating it for hours. One of the birds told to the hummingbird: - Are you insane? Run away as you can! An other one said: - Fly far away from the fire, you will be dead! A third one told her: - Hummingbird, do you believe you are able to put the fire out with some drops falling from your beak? It is impossible! The hummingbird said: - Yes, you are right, it is impossible. I am not able to put the fire out alone. But if all of you would join me and follow my example then we altogether could stop spreading the fire. One drop is not enough but lots of small drops will become ocean.
Volt egyszer egy gazdának egy szép nagy kertje. Eldöntötte, hogy ás egy kutat a telkén. Miután kiszemelte a legmegfelelőbb helyet, nekilátott a kút ásásának. Azonban hiába ásott le két-három métert, bizony nem tört fel a talajvíz. Úgy döntött tehát, hogy máshol kell a kutat ásnia, mivel valószínűleg rossz helyen kezdett ásni. A kert másik végében kezdte el most munkáját, egy kicsit mélyebbre ásott, mint az imént, mégsem lelt vízre. Bosszankodva feladta és leült tanakodni, mi legyen. "Biztos ott, a másik oldalon, ott lesz a megfelelő hely", gondolta magában. Újult erővel nekilátott az ásásnak. Ásott egy egész napig, de semmi... Így ment ez a következő napon, majd az azutánin is. A harmadik nap végére teljesen kimerült fizikailag és szellemileg is. Leült az egyik gödör szélénél és szétnézett a kertjén. Az egész kert fel volt ásva, tele gödrökkel, földhalommal, borzasztó látványt nyújtott. Akkor rádöbbent, de már késő volt: az első gödör ásásánál nem kellett volna megállnia! Ásnia kellett volna tovább és tovább, addig, amíg fel nem jön a víz. Lehet, hogy ugyanennyi ideig tartott volna, de most lenne egy kút, amiből az éltető forrást magához tudná venni. Most viszont csak egy feldúlt kertje van, megkezdett kutakkal, amiknek semmi hasznát sem veszi, közben meg eltelt az idő...
A sas
Hamvas Béla fogalmazta meg hasonlóan a fenti történetet a sas szimbolikájával. A sas ugyanis, mikor a birkanyáj felett körözve kiszemeli a zsákmányát, hasonlóan cselekszik, mint ahogy a gazdának kellett volna. Hosszú ideig csak köröz fenn az égen és alaposan szemügyre vesz minden egyes példányt. Majd kiválaszt egyet közülük, amely szerinte a legjobb célpont lenne. Ezután minden erejéből, a lehető legnagyobb sebességgel lecsap arra az egyre. Minden mást kizár a környezetéből és csak arra az egyre fókuszál. Ha nem így tenné és figyelne a többire is, mind szétszaladna és nem lenne zsákmánya. Így azonban eredményes lesz a vadászat.
Hasonlóképpen kell cselekednünk a vallási, spirituális életünkben is - folytatja Hamvas Béla. Ismerkedjünk meg először a vallási utakkal. Majd válasszuk ki a számunkra legmegfelelőbbet, azt, ami hozzánk leginkább illik. Tulajdonképpen nem mi választjuk az utunkat, hanem az út minket. Majd minden energiánkkal csak arra az egyre fókuszálni és belemélyedni! Hagyni, hogy elmerüljünk benne, adjuk át magunkat. Így lesz csak eredményes a spirituális utunk. Különben pedig úgy járunk, mint a gazda, aki belefog sok mindenbe, de a végén nem marad semmije. Ha csak egyet választott volna, most meglenne mindene.
Hiszen a forma lehet sokféle, a belső valóság egy és ugyanaz.
The well There was a farmer who had a nice big garden. He decieded to dig a well in his territorry. After he picked the appropriate place started to dig. But vainly he dig 2-3 meters deep gruond-water did not come up. That was probably a wrong place so he decieded to dig an other one. He started his work in the opposite side digging in a bit deeper but he did not find water. Displeased gave he up and set to think. "The proper place could be on the other side", he thought. He started to dig again with renewed strenght. He has been diging during the whole day but nothing... And it was continued in next day and an other. At the end of the third day he became totally exhausted physically and mentally as well. He set on the ground and looked around his garden. The whole garden was digged with full of holes and piles what was a terrible sight. Then he realized but it was too late: he sould not had to stop digging the first hole. He should had to continue digging till the water is comming. Perhaps the same time but he cound have a well with vital source at the end. But now he has nothing just a garden with holes and waisted time. The eagle The words of the philosopher Béla Hamvas has similarities with the symbol of the eagle. Namely the eagle acts oppsite circling over the flock of sheep. Circling long time up the sky and takes a look every items. Then it chooses only one of them which could be the best target. Then it pounces that one with all of its strenght and highest speed. It excludes the surrounging focusing that point. Otherwise all the sheeps could run away without prey. But this way the hunting will be successful. We should act similar in our spiritual path. Get to know all the religious ways. Then choose only one which suits the best. Actually the path is what finds us. Then focusing only that one and going deeper and deeper. Submergence and devotion. Thus our spiritual path is going to be successful. Otherwise we will look like the farmer who leads a lot off but at the end he will have nothing. Choose only one and have everything. As the forms could be different but the inner reality is the same.
Húsvét előtt kígyózó sor áll a pékség bejárata előtt a piacnál. Ez érthető is, hisz a közelgő ünnepre fel kell készülni, a boltok nem leszek nyitva keddig. Az emberek türelmesen állnak, bámulnak maguk elé, némelyeknek talán fel is tűnik a nem messze lévő árus, aki szintén kenyeret, péksüteményeket árul. Előtte épp nincs senki, pedig a piaci forgatag közepén áll a standja. Egy, a sor vége felé álló férfi fásultan bambul a piaci árus asztalára. De nem mozdul, inkább kivárja sorát.
Mindkét helyen kenyeret lehet vásárolni. A pékség áruja nem rossz, bár tipikusan felfújt, adalékanyagoktól nem mentes, sima lisztből készült kenyér a portékájuk. A piaci árus kenyere kemencében sült, tönköly lisztből készült és igen ízletes, sőt, sokáig eláll és még az ára sem több, mint a pékségé.
Vajon miért nem vesz senki ettől az árustól? Vajon miért választják inkább a hosszas sorban állást? Tán jobban ízlik nekik az ottani kenyér íze? Nem hinném, ennek más oka van.
Ugyanígy állunk mindannyian a magunk soraiban. Várunk valamit attól, ami megszokott, ami jól bevált, hisz mindenki itt áll, tehát logikus a következtetés, hogy valószínűleg jó helyen vagyunk. Majdcsak ránk kerül a sor és akkor megérte a sok várakozás, a rá fordított idő. Kapunk valamit, amit magunkhoz tudunk venni. A megszokottat, a jól beváltat, mert az valószínűleg jó nekünk.
Ott a másik oldalon kevesen állnak, szinte senki. Kínál valamit, de nem ismerjük, mi az. Ha nem áll ott senki, akkor logikus a következtetés, hogy valószínűleg azért, mert nem jó az, amit kínál. Más, mint a megszokott, idegenkedünk tőle. Vagy az is eszembe juthat, hogy kilépek a sorból és oda megyek a másikhoz. De nem merem megtenni a lépést, félek, mit szólnak hozzá a többiek. Még rám is furcsán fognak nézni, úgyhogy inkább maradok, az a biztos.
Miért nem merünk lépni, változtatni, mások véleményére fittyet hányni és a saját utunkat járva, azt felvállalva képviselni? Miért ódzkodunk új dolgok megismerésétől, befogadásától? Pedig lehet, hogy hosszabb távon jobban járunk. Mint az, aki a pékség helyett a piaci árust választja. Az ugyanis hamarabb eléri a célját és derűsen mosolyog a sorban állókon és nem érti, azok miért nem lépnek ki. Tudatosan cselekszik, a mennyiség helyett a minőséget, az igazit és egészségesebbet választja, mert tudja, ez jobb lesz számára. És nem csak számára, hittel hirdeti ezt másoknak is. Vannak, akik ugyan meghallgatják, de köszönik szépen, nem kérnek belőle. Megint mások szintén hallják, sőt, el is határozzák, hogy változtatnak, de nincs elég hit bennük és túlságosan félnek a változástól, a mások véleményétől, úgyhogy inkább maradnak. És hányan vannak, akik nemcsak felismerik a lehetőséget, de élnek is vele és kilépnek a sorból? Kevesen, de vannak. Példát mutatnak és láthatóan elégedettek, egészségesek, céltudatosak. Úgy is fogalmazhatnék, boldogok.
Before Easter there was a long queue at the entrance of the market's bakery. It is understandable because of the fortcoming holiday, shops will not be open till Thuesday. People are standing patient and gazing, perhaps they did not notice the marketeer close the bakery who is also selling bread and pastries. There is no one even though it is in the middle of the market. A man is the queue is gazing lethargically on its table but does not move.
You can buy bread both places. The bread of the bakery is not bad but made by white flor and tipically puffed with additives. The bread of the marketeer was backed in domestic oven and made by spelt flour. It is delicious enough indeed, it keeps the quality long time and its price is the same.
Why people do not buy bread from the marketeer? Why do they choose standing in the line so long? Maybe the tase is better there? I do not think so, there could be an other reason for that.
All of us are standing our lines of our life. Waiting something which is ordinary and proven as everybody is standig here, so the conclusion is logic that we are in the right place. Then only our turn will come and worth the wait and time. Getting something which is proven so it is probably the best for us.
On the other side almost nobody is standing. Offering something but we do not know what it is. If nobody is standing there the conclusion is logic that the offer is not good. Different than the ordinary so dislike it. Or I can deciede to exit the line and go to another. But I do not dare to step, I am afraid of the other's opinion. I would look strange so it is better to stay, that is for sure.
Why do we not dare to step, to change, to defy the other's opinion, taking on and going our way? Why do we refrain from getting to know and accept new things? But maybe we will benefit in long therm. As one who chooses the marketeer instead of the backery. Namely one will reach his/her goal soon while smiling people staning in the line and does not understand their waiting. Acts consciously prefering quality instead of quantity, choosing the truth and the more healthy, beacause he/she knows it is better for him/her. And also advertising it for all. There are people who can hear it but does not care about. Others can hear also, indeed, makes up their mind to change. But they do not believe enough and afraind of change and opinions, so deciede to stay. And how much of us can realize the opportunity and step out the line? A few but there are. Representing good example and they are satisfied, healthy and single-minded. We can say happy.
E szavak nélküli dokumentumfilm által betekintést nyerünk egy abháziai férfi kolostor mindennapjaiba. Egy szerzetes vagy apáca legfontosabb feladata az akár egyedüli, akár közösségben történő imádkozás a szentiratok olvasása által. Ezen túl részt venni a mindennapi liturgiákon és elmélyedni a szolgálatban, az egyházi év visszatérő ünnepeiben.
Rendezte: Sergei Yazvinskiy
Fényképezte: Sergei Yazvinskiy és Vyacheslav Ivanov
Documentary non-feature film about daily life of a Man's Monastery in Abkhazia lenght. The most important job of a monk or nun is to pray, both privately and communally by reading the holy Hours, participating in frequent Liturgy, and observing all the other services and feasts in the cycle of the Church.
Director: Sergei Yazvinskiy
Director of photography: Sergei Yazvinskiy, Vyacheslav Ivanov
A Sator Quartet egy filozófus-zeneszerző és három magasan képzett klasszikus és jazz zenész együttműködése, kiegészülve Bognár Szilvia népdalénekessel és Lovasi Andrással. Akusztikus, szakrális zene, archaikus latin és magyar szövegek kortárs zenei értelmezésben. "Jövő a múltban", ókeresztény himnuszokra, archaikus magyar népi imádságok szövegeire írt, kortárs dallamvilágú énekeket adnak elő. Koncertjeiken a dalok között rövid magyarázatok teszik érthetővé a sokszor távolinak tűnő, ám ma is időszerű himnuszok és mély imádságok üzenetét.
A zenekar tagjai:
Bognár Szilvia - népdalénekes
Lovasi András - énekes, Kossuth-díjas rockzenész (Kiscsillag, Budapest Bár)
Sator Quartet is a cooperation of a philosopher-composer and three high quailfied classical and jazz musician with folk music singer Szilvia Bognár and rock music singer András Lovasi. Accoustic and sacred music with archaic latin and hungarian lyrics in contemporary interpretation. "Future in the past", Christian anthems, contemporary melodies. The messages of the deep prayers and still actual anthems can be understandable with short explanations during their concerts.
The need of rhythm and music is probably had formed the same time with history of humanity. Archeologists had found 30 thousand years old music instruments so music not only today plays important role. Nevertheless it has only additional role in therapy and it has been used unfairly few time as an independent method. One of the reasons could be that for some people music has only aesthetic function and connects to healing only through catharsis.
For the opposite it is hard to convince people who have this opinionwith scientific methods. But if we would ask the same from a new stone age shaman surely represented he a different point of view. They had been healing through 'music', specifically drumming for thousands years. This had been helping them to make connection with the world of spirit where they had found answers for important questions thereby helping the life of their tribe.
