Hallottam egyszer egy szép mesét egy tunéziai mesemondótól. A történet valahogy így hangzott:
A kolibri és az erdőtűz
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget az óceán közepén, ahol csak madarak laktak. Mindenféle madár élt ott nagy számban.
Egy napon erdőtűz ütött fel a szigeten. A tűz kezdetben csak kisebb, később egyre nagyobb területen kezdett el égni. A madarak nagy veszélyben voltak és kitört közöttük a pánik. Eszeveszetten kezdtek menekülni a terjedő tűz elől. Tudták azonban, hogy az óceán sem nyújt menedéket, hisz a legközelebbi sziget pedig sok száz kilométerre tehető. Nem volt tehát kérdéses, hogy ha sziget egészére kiterjed a tűz, nekik is végük lehet. Ennek ellenére minden madár csak repült el, ahogy csak tudott. Menekülés közben mindenkit, akit csak láttak, szintén menekülésre szólítottak fel.
Miközben a madarak a part felé tartottak, azt vették észre, hogy egy kolibri épp az ellenkező irányba, a tűz felé repül nagy sebesen. Látták, hogy amint a tűz felé ér, kitátja a csőrét és az a néhány csepp, ami belefért, ráöntötte a tűzre. Majd ismét az óceán felé sietett, megtöltötte a csőrét vízzel és sietett a tűz felé. Ezt ismételte már sokadjára, órákon át.
Az egyik madár így szólt a kolibrihez:
- Elment teljesen az eszed? Menekülj, ahogy csak tudsz!
Egy másik így szólt:
- Repülj messze el a tűztől, mert elpusztulsz!
Egy harmadik pedig eképpen szólt hozzá:
- Kolibri, azt hiszed, hogy el tudod oltani a tüzet azzal a néhány cseppel, ami a csőrödből kiesik? Ez képtelenség!
Így válaszolt a kolibri:
- Igazad van, ez képtelenség. Egyedül nem tudom eloltani a tüzet. Viszont ha mindannyian velem tartanátok és követnétek a példámat, akkor szép lassan megállíthatnánk a tüzet. Egy csepp ugyan nem elég, de az óceán is sok kis apró cseppből áll.
Egy napon erdőtűz ütött fel a szigeten. A tűz kezdetben csak kisebb, később egyre nagyobb területen kezdett el égni. A madarak nagy veszélyben voltak és kitört közöttük a pánik. Eszeveszetten kezdtek menekülni a terjedő tűz elől. Tudták azonban, hogy az óceán sem nyújt menedéket, hisz a legközelebbi sziget pedig sok száz kilométerre tehető. Nem volt tehát kérdéses, hogy ha sziget egészére kiterjed a tűz, nekik is végük lehet. Ennek ellenére minden madár csak repült el, ahogy csak tudott. Menekülés közben mindenkit, akit csak láttak, szintén menekülésre szólítottak fel.
Miközben a madarak a part felé tartottak, azt vették észre, hogy egy kolibri épp az ellenkező irányba, a tűz felé repül nagy sebesen. Látták, hogy amint a tűz felé ér, kitátja a csőrét és az a néhány csepp, ami belefért, ráöntötte a tűzre. Majd ismét az óceán felé sietett, megtöltötte a csőrét vízzel és sietett a tűz felé. Ezt ismételte már sokadjára, órákon át.
Az egyik madár így szólt a kolibrihez:
- Elment teljesen az eszed? Menekülj, ahogy csak tudsz!
Egy másik így szólt:
- Repülj messze el a tűztől, mert elpusztulsz!
Egy harmadik pedig eképpen szólt hozzá:
- Kolibri, azt hiszed, hogy el tudod oltani a tüzet azzal a néhány cseppel, ami a csőrödből kiesik? Ez képtelenség!
Így válaszolt a kolibri:
- Igazad van, ez képtelenség. Egyedül nem tudom eloltani a tüzet. Viszont ha mindannyian velem tartanátok és követnétek a példámat, akkor szép lassan megállíthatnánk a tüzet. Egy csepp ugyan nem elég, de az óceán is sok kis apró cseppből áll.
Once I have heard a nice tale from a Tunisian storyteller. It sounds like that:
The hummingbird and the forest fire
Once upon a time in the middle of the ocean there was an island where only birds lived. All kind of birds in large numbers.
One day a forest fire started to spread. In the beginning just in a small, later bigger and bigger territorry. Birds were in danger and started to panic. They started to run away franticly from the spreading fire. Even though they knew the ocean can not give them shelter and the next island were located hundreds of kms. It was obvious if the fire will spread all the island they die. Nevertheless every bird were flying away as much as they could. During the escape they also aware the others to escape.
In the same time birds noticed a hummingbird was flying rapidly in the opposite direction to the forest fire. They saw the hummingbird opened her beak when she arrived close to the fire. She poured some drops of water onto the fire. Then she frew back to the ocean, poured her beak with water again and run back to the fire. She was repeating it for hours.
One of the birds told to the hummingbird:
- Are you insane? Run away as you can!
An other one said:
- Fly far away from the fire, you will be dead!
A third one told her:
- Hummingbird, do you believe you are able to put the fire out with some drops falling from your beak? It is impossible!
The hummingbird said:
- Yes, you are right, it is impossible. I am not able to put the fire out alone. But if all of you would join me and follow my example then we altogether could stop spreading the fire. One drop is not enough but lots of small drops will become ocean.
Once upon a time in the middle of the ocean there was an island where only birds lived. All kind of birds in large numbers.
One day a forest fire started to spread. In the beginning just in a small, later bigger and bigger territorry. Birds were in danger and started to panic. They started to run away franticly from the spreading fire. Even though they knew the ocean can not give them shelter and the next island were located hundreds of kms. It was obvious if the fire will spread all the island they die. Nevertheless every bird were flying away as much as they could. During the escape they also aware the others to escape.
In the same time birds noticed a hummingbird was flying rapidly in the opposite direction to the forest fire. They saw the hummingbird opened her beak when she arrived close to the fire. She poured some drops of water onto the fire. Then she frew back to the ocean, poured her beak with water again and run back to the fire. She was repeating it for hours.
One of the birds told to the hummingbird:
- Are you insane? Run away as you can!
An other one said:
- Fly far away from the fire, you will be dead!
A third one told her:
- Hummingbird, do you believe you are able to put the fire out with some drops falling from your beak? It is impossible!
The hummingbird said:
- Yes, you are right, it is impossible. I am not able to put the fire out alone. But if all of you would join me and follow my example then we altogether could stop spreading the fire. One drop is not enough but lots of small drops will become ocean.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése