Húsvét előtt kígyózó sor áll a pékség bejárata előtt a piacnál. Ez érthető is, hisz a közelgő ünnepre fel kell készülni, a boltok nem leszek nyitva keddig. Az emberek türelmesen állnak, bámulnak maguk elé, némelyeknek talán fel is tűnik a nem messze lévő árus, aki szintén kenyeret, péksüteményeket árul. Előtte épp nincs senki, pedig a piaci forgatag közepén áll a standja. Egy, a sor vége felé álló férfi fásultan bambul a piaci árus asztalára. De nem mozdul, inkább kivárja sorát.
Mindkét helyen kenyeret lehet vásárolni. A pékség áruja nem rossz, bár tipikusan felfújt, adalékanyagoktól nem mentes, sima lisztből készült kenyér a portékájuk. A piaci árus kenyere kemencében sült, tönköly lisztből készült és igen ízletes, sőt, sokáig eláll és még az ára sem több, mint a pékségé.
Vajon miért nem vesz senki ettől az árustól? Vajon miért választják inkább a hosszas sorban állást? Tán jobban ízlik nekik az ottani kenyér íze? Nem hinném, ennek más oka van.
Ugyanígy állunk mindannyian a magunk soraiban. Várunk valamit attól, ami megszokott, ami jól bevált, hisz mindenki itt áll, tehát logikus a következtetés, hogy valószínűleg jó helyen vagyunk. Majdcsak ránk kerül a sor és akkor megérte a sok várakozás, a rá fordított idő. Kapunk valamit, amit magunkhoz tudunk venni. A megszokottat, a jól beváltat, mert az valószínűleg jó nekünk.
Ott a másik oldalon kevesen állnak, szinte senki. Kínál valamit, de nem ismerjük, mi az. Ha nem áll ott senki, akkor logikus a következtetés, hogy valószínűleg azért, mert nem jó az, amit kínál. Más, mint a megszokott, idegenkedünk tőle. Vagy az is eszembe juthat, hogy kilépek a sorból és oda megyek a másikhoz. De nem merem megtenni a lépést, félek, mit szólnak hozzá a többiek. Még rám is furcsán fognak nézni, úgyhogy inkább maradok, az a biztos.
Miért nem merünk lépni, változtatni, mások véleményére fittyet hányni és a saját utunkat járva, azt felvállalva képviselni? Miért ódzkodunk új dolgok megismerésétől, befogadásától? Pedig lehet, hogy hosszabb távon jobban járunk. Mint az, aki a pékség helyett a piaci árust választja. Az ugyanis hamarabb eléri a célját és derűsen mosolyog a sorban állókon és nem érti, azok miért nem lépnek ki. Tudatosan cselekszik, a mennyiség helyett a minőséget, az igazit és egészségesebbet választja, mert tudja, ez jobb lesz számára. És nem csak számára, hittel hirdeti ezt másoknak is. Vannak, akik ugyan meghallgatják, de köszönik szépen, nem kérnek belőle. Megint mások szintén hallják, sőt, el is határozzák, hogy változtatnak, de nincs elég hit bennük és túlságosan félnek a változástól, a mások véleményétől, úgyhogy inkább maradnak. És hányan vannak, akik nemcsak felismerik a lehetőséget, de élnek is vele és kilépnek a sorból? Kevesen, de vannak. Példát mutatnak és láthatóan elégedettek, egészségesek, céltudatosak. Úgy is fogalmazhatnék, boldogok.
Before Easter there was a long queue at the entrance of the market's bakery. It is understandable because of the fortcoming holiday, shops will not be open till Thuesday. People are standing patient and gazing, perhaps they did not notice the marketeer close the bakery who is also selling bread and pastries. There is no one even though it is in the middle of the market. A man is the queue is gazing lethargically on its table but does not move.
You can buy bread both places. The bread of the bakery is not bad but made by white flor and tipically puffed with additives. The bread of the marketeer was backed in domestic oven and made by spelt flour. It is delicious enough indeed, it keeps the quality long time and its price is the same.
Why people do not buy bread from the marketeer? Why do they choose standing in the line so long? Maybe the tase is better there? I do not think so, there could be an other reason for that.
All of us are standing our lines of our life. Waiting something which is ordinary and proven as everybody is standig here, so the conclusion is logic that we are in the right place. Then only our turn will come and worth the wait and time. Getting something which is proven so it is probably the best for us.
On the other side almost nobody is standing. Offering something but we do not know what it is. If nobody is standing there the conclusion is logic that the offer is not good. Different than the ordinary so dislike it. Or I can deciede to exit the line and go to another. But I do not dare to step, I am afraid of the other's opinion. I would look strange so it is better to stay, that is for sure.
Why do we not dare to step, to change, to defy the other's opinion, taking on and going our way? Why do we refrain from getting to know and accept new things? But maybe we will benefit in long therm. As one who chooses the marketeer instead of the backery. Namely one will reach his/her goal soon while smiling people staning in the line and does not understand their waiting. Acts consciously prefering quality instead of quantity, choosing the truth and the more healthy, beacause he/she knows it is better for him/her. And also advertising it for all. There are people who can hear it but does not care about. Others can hear also, indeed, makes up their mind to change. But they do not believe enough and afraind of change and opinions, so deciede to stay. And how much of us can realize the opportunity and step out the line? A few but there are. Representing good example and they are satisfied, healthy and single-minded. We can say happy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése