Gyémánt és lótusz

Zen tanmeséket, verseket és inspiráló gondolatokat tartalmaz az a két kötet, melyről most írok. Aki járatos a zen irodalomban, annak nem okoz túl nagy nehézséget megérteni e szövegek tartalmát, mondanivalóját, aki nem annyira, annak szokatlannak tűnhet. 

A koan általában egy rövid párbeszéd egy zen mester és tanítványa között vagy egy történet zen szerzetesek körében. A mester olyan kérdést, feladványt tesz fel tanítványának, melyre az értelem segítségével nem lehet logikus választ adni. Általában akkor szokta a mester elfogadni a választ, ha a tanítvány az 'itt és most' pillanatában benne van és nem az eszét használja a feladat megoldására.

Számtalan ilyen koan létezik, melynek legjobb gyűjteménye a 'Kapujanincs átjáró', ebből is bekerült néhány e két kiadványba. Nézzünk egy-két koant:

Kérdés - felelet

- Ostobák ezek a Zen történetek! - kiáltott fel egy ember. - Egy szót sem értek belőlük.

- Tökéletesen igazad van - felelte a mester. - Ahol nincs víz, ott nem kell félni a hullámoktól.

Három font len

Egy szerzetes megkérdezte Tung-san mestertől:

- Mi a Buddha?

- Három font len - válaszolta Tung-san.

Ez utóbbi a legjobb példa a koan megértéséhez. A mester épp lent mért ki egy mérlegen, mikor a szerzetes feltette ezt a kérdést. A mester a jelenben, az 'itt és most' állapotában válaszolt. Így sokkal igazabb választ adott, mintha az értelem által kezdte volna el fejtegetni a Buddha lényegét.

A koan mellett a haiku a leginkább elterjedt műfaj a zen irodalomban. Rövid, 17 szótagból álló, rendszerint három soros versikék, melyek szintén a pillanatot próbálják megragadni, a természetet úgy, ahogy az valójában létezik:

Csillagos tótükör
mit kósza téli zápor
olykor végigsöpör.
(Basó)

Virág volt, ami fölrepült
az ágra?
Csak lepke és ott fenn megült.

Távolodó ősz.
A patak elrejtőzik
A sűrű fűben.

A fűzfa zöld, a virágok pirosak.
A varjak feketék, a darvak fehérek.
Látod? Hallod?

Végezetül két történet némi humorral fűszerezve, melyek a fenti könyvekben fellelhetőek:

Két szó

Volt egyszer egy szigoráról híres kolostor. A szerzeteseknek még beszélniük sem volt szabad, csak minden tizedik évben szólalhattak meg, de akkor is csak két szót mondhattak ki. Az egyik szerzetes a kolostorban töltött első tíz év után odaállt a mestere elé.
- Két szót! - mondta a mester.
- Nehéz volt - felelte a szerzetes.
Tíz évvel később a szerzetes ismét a mester elé állt.
- Két szót!
- Rossz... étel! - felelte a szerzetes.
Újabb tíz év múlva a szerzetes megint a mester elé állt.
- Két szót!
- Elegem van!
- Ejnye! - nézett rá mérgesen a mester. - Te mindig csak panaszkodsz!

A csend hangjai

Négy szerzetes elhatározta, hogy két héten keresztül szótlanul fognak meditálni. Az első este a gyertya lobbant egyet, majd elaludt.
- Jaj, ne! - kiáltott fel az első szerzetes. - Kialudt a gyertya!
- Nem szabad beszélnünk! - szólt rá a második szerzetes.
- Ejnye, miért törtétek meg a hallgatást? - mordult fel a harmadik.
A negyedik felnevetett.
- Ha - ha - ha! Egyedül én tartottam magam a fogadalmunkhoz!

(Felhasznált irodalom: Gyémánt és lótusz - Zen tanmesék és versek, Stb. Kiadó
Miriam Levering: Zen inspiráló tanítások, Alexandra Kiadó)

This post is relevant only for Hungarian people!