Három szál fut külön-külön, majd találkozik a film végén. Az első egy Finnországban megrendezésre kerülő jazz fesztivál, melyen Bill Cobham dobos készül fellépésére. A második egy svájci rehabilitációs központ, ahol zeneterápiás foglalkozásokat tartanak autista, fogyatékos fiataloknak. A harmadik helyszíne Brazília utcáira visz minket, a szamba, a karneválok világába. Három viszonylag különböző terület, mégis egy tőről fakad. A zene közös gyökereiről sok helyen lehet olvasni, mégis ez a dokumentumfilm tett számomra hiteles bizonylatot e tény mellett. Mindezen túlmenően a zene, mint terápiás eszköz, mint közösségteremtő erő és mint transzcendentális élmény együttesen van jelen. Javaslom a filmet mindazoknak, akik zeneterápiával foglalkoznak, akiket rabul ejt Dél-Amerika varázsa vagy jazz rajongóként követi Bill Cobham munkásságát.
Sonic Mirror (2008) Rendezte: Mika Kaurismak, zene: Bill Cobham
Three lines are running and comes together in this movie: first is a jazz festival in Finland with Bill Cobham drummer. Second is a rehabilitation centre in Switzerland dealing with autist and handicapped young people through music therapy. Third one is located in Brazil, the world of street music and carnevals. Relatively different areas but came from a common root. You can read a lot about roots of music but this documentary had given a true picture for me in this topic. You can experience the present of music as a therapy method, community building energy and transcendental feeling together. I suggest this movie for those who works with music therapy, sympathizes with the music of South-America or follows Bill Cobham's work as a fan of jazz.
Sonic Mirror (2008) Directed by: Mika Kaurismak, music: Bill Cobham
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése